Új bejegyzés Frissítés

2006.03.18. 11:29

Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?   Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,  Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?   Lassítanod kéne.   Ne táncolj oly gyorsan.   Az idő rövid  A zene elillan...   Átrepülsz szinte minden napodon?   S mikor kérded: "Hogy s mint?"   Meghallod a választ?   Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,   Tennivalók százai cikáznak fejedben?   Lassítanod kéne.   Ne táncolj oly gyorsan.   Az idő rövid...   A zene elillan...   Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?   És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?   Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,   Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?   Lassítanod kéne.   Ne táncolj oly gyorsan.   Az idő rövid.   A zene elillan.   Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,   Észre sem veszed az út örömét.   Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,   Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz.   Az Élet nem versenyfutás   Lassíts, ne szaladj oly gyorsan   Halld meg a zenét   Mielőtt a dal elillan.                                                  (Szabó Rita jegyezte le)

2006.02.27. 19:26

A kirándulás Óriási örömmel és izgatottsággal gyülekeztünk péntek reggel a buszpályaudvaron. Az osztály Visegrád és környékére készült. Az utazást átéltük. Elgémberedett tagokkal szálltunk le a buszról. Gyönyörű tájra érkeztünk. Az első programunk a visegrádi várba vezetett, az illemhely után. Csodálatos kilátás volt a várból. Második programként a Salamon-toronyhoz mentünk. Felfelé mentünk, gyorsan kellett szednünk kis lábainkat, hogy odaérjünk a lovagitornára. Számunkra különösen nagy élmény volt, mert iskolánkból választották mag a lovagitorna királyát. Ezek után elfogyasztottuk nem éppen királyi ebédünket. Következő helyszín a bobpálya volt. Dorinával ültem egy bobba. Azóta használják ezt a közmondást: "Úgy visít, mint Dorina a bobban!!" Pilismaróton volt a szállásunk. Az éjszakát átbeszélgettük. Reggel Szentendrére utaztunk megnézni a falumúzeumot. Néhányan elkeveredtek, köztük én is. Direkt vagy véletlenül, az mindegy, de megtörtént. Büntiből kísérnünk kellett Éva nénit Szentendre belvárosában. Lassan hazafelé készülődtünk. A buszon fergeteges volt a hangulat! Hazáig nevettünk. Sajnos egyszer nekünk is haza kellett érnünk. A kirándulás szerintem nagyon jó volt. Remélem jövőre kéthónapos kirándulásra, megyünk.   Szabó Rita

2005.06.05. 16:29

Általános iskolás éveim   Emlékszünk, amikor ’97 szeptemberében átléptük az iskola küszöbét. Izgatottak voltunk, s nagyon boldogok, hiszen mi is iskolásak lehettünk. Az első napon rengeteg új ember vett minket körül. Először kicsit megrettentünk, de aztán Kati néni barátságos mosolygására máris otthon érezhettük magunkat. Olyan volt, mintha -az egyik pillanatról a másikra- mindenkit megismertünk volna. S lassan múlt az idő... Megismerkedhettünk a számok világával, a betűk rejtelmeivel, az olvasás szépségével, s közben sok új barátra tettünk szert. Remek osztályközösség alakult ki, ezt nagyon kedves alsós tanárainknak is köszönhetjük. (felsőben szintén jó osztályfőnököt kaptunk, csak sajnos neki el kellett menni 7. után) Alsós éveink hamar elröppentek, s helyette a lázadó, kegyetlen, szerelmekkel teli felsős éveink következtek. A számok világa számunkra most már unalmasnak, s feleslegesnek tűnt, nem úgy, mint alsóban, amikor még vidáman, mókásan tanultuk a matematikát...Mostanában sokszor gondoltunk ilyeneket: „Minek tanuljam meg, úgysem fogom használni?” vagy „Hol fogom én használni a tört gyökének a mínusz négyzet reciprokát?” Ezeken a nehéz korszakokon a mély barátságaink segítettek át. Sokszor barátain tartottak vissza valami meggondolatlan dologtól. Viszont a rossz időszakokon kívül rengeteg jó élmény is ért minket! Egy-egy aranyköpés, ami a legunalmasabb órán is megnevettetett minket. Nagyon sok jó kiránduláson vettünk részt, ahonnan leégett karokkal, s vicces fényképekkel tértünk haza. Olyan hamar elszállt ez a nyolc év! Még most is visszhangoznak füleimben a különféle gyermekjátékdalok dallamai; a „mackó-mackó ugorjál” épp úgy, mint a „megy a labda vándorútra” kezdetű dalok. Nemrég a felvételi eredményei miatt izgultunk, s most a ballagásra próbálunk. Pár nap múlva már nem leszünk osztálytársak, de a kapcsolatot tartani fogjuk. Szerencsére ma már gyorsan lehet híreket közvetíteni egymással, akár e-mailben, akár telefonon. Az megőrzése miatt egy honlapot is készítettünk, amelyen közösen nosztalgiázhatunk. Ezt a nyolc évet, amit együtt töltöttünk, soha nem fogjuk elfelejteni, hiszen ezek az évek meghatározóak kicsiny életünkben. Ezzel a fogalmazással is búcsúzunk tőletek, s kívánunk további gyönyörű éveket!           Angeli Veronika és Szabó Rita                                           tollából

2005.05.25. 17:20

ide szép verseket(saját vers) idézeteket fogalmazásokat várunk

[4-1]